Kalandozások Szlovéniában 2.

 A szépséges Ljubljana

A Bled-i tó megtekintése után utunk Ljubljanába vezetett, a 2.1 millió lakosú Szlovénia fővárosába, mely a Ljubljanica folyó két oldalán fekszik a Ljubljanai medencében. Érdemes megemlíteni hogy a város nevének eredete a legenda szerint a Ljubezen (szerelem) szóra vezethető vissza, amitt sokan szintúgy mint Párizsra, a szerelem városaként tekintenek Ljubljanára.  Azonban mint minden legendát, ezt is érdemes némi gyanakvással fogadni. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a város neve a "Leubgh" szóból ered, mely hajdanán a hegyet jelölte, amire a későbbi Ljubljanai vár is épült. A szó jelentése "koponya", és valljuk be, a "szerelem városa" jelző sokkal inkább eladható és túrista csalogató történet, mint az hogy a város a "koponya hegyen".

A "koponya" hegyen álló vár ötvözi a régi és új építészeti stílusokat

Miután átvettük a szállás kulcsait és megismerkedtünk a szobatársainkkal, este körülnéztünk a városban és megterveztük a következő napi kirándulásunkat.

A második napunkat ex-történelem szakos hallgatóként néhány templom megtekintésével kezdtük, gyönyörű katolikus székesegyházak és templomok sorakoznak a ljubljanica partjain. Illetve szebbnél szebb hidak melyek átszelik a kis folyócskát, átkelést biztosítva a túlpartra. Sok helyen felsejlik a sárkány, amely mótívum újra és újr visszaköszön sétánk alkalmával. Ez egy másik helyi legendából ered, miszerint a város melletti tóban egy sárkány lakozott, mellyet egy görög királyfi legyőzött, így azóta ez lett a város jelképe.

Bolondozás a Sárkányos hídnál

Ezután a csapat felment megnézni a várat, mellyről a korábbiakban már ejtettünk szót. Kicsi és hangulatos vár benyomását keltette, egy olyan plussz csavarral hogy a romos állapotú várat a modern kor építészeti megoldásaival egészítették ki így egyfajta retro-futurisztikus hatást keltve. Sok vita van abban hogy ha egy régi épített emlék leromlik, az eredeti állapotába kell e visszaállítani, vagy megengedett e belevinni valami újat, ami a mi korunkra jellemző. Ezt meg is hagynánk az okosoknak, mindenesetre, érdemes a várat meglátogatni, nagyon különleges.

A kilátás miatt is megéri felmenni a várba

A várban lévő séta és a szuvenírek megvásárlása után elköltöttem életem egyik legdrágább ebédét, mely amilyen jól nézett ki és finom is volt, legalább annyira volt kevés, de ennyi urizálás még éppen belefért a kirándulásunkba, mégha kis híjján csőd közeli helyzetbe is juttatott.

Ez állítólag valami szlovén nemzeti étel,
ha tudod mi ez, írd meg nyugodtan kommentben

Ezután az este közeledtével egy hatalmas, majd 15 kilóméteres sétát tettünk a városban, gyönyörködtünk a jugoszláv építészet brutalista megoldásain át, a német építészet látható hatásaira a helyi építészetre, illetve egy csodaszép angol kertet is meglátogattunk, azonban ekkor már olyan későre járt, hogy semmi értelme nem lett volna fotózni. Végezetül elnéztünk a kultúrális negyedbe, mely a művészeti megoldásain kívül egy egészen ijesztő élményt is kínált, ugyanis a földön mindenfelé injekciós tűk voltak szétdobálva, és elég ijesztő, szemmel láthatóan nem beszámítható állapotban lévő alakok lófráltak minden felé, így úgy döntöttünk inkább visszatérünk a szállásra, mielőt valami baj történne.

Miután másnap felkeltünk, elindultunk haza. Útközben bár megálltunk Mariborban szétnézni, ezt most nem fogom megosztani veletek, legyen elég csak annyi: egy szuper utazás három napján lettünk túl, ami szuper lehetőség volt mind a barátságunk építésére, mind a kulturális tudásszomjunk enyhítésére.

Az utolsó vidám pillanatok a hazaérkezés előtt.

Ez volt a mi kis kirándulásunk Szlovéniában, remélem a ti kedveteket is sikerült meghoznom hozzá.

Pusztán csak lelkesedés, kíváncsiság, angol tudás és némi készpénz szükséges egy csodálatos hétvége eltöltéséhez. Nem fogjátok megbánni.