Vicces szobor történetek, avagy kirándulás Brno-ba. 1.

 Az első nap

A tavaszi félév kirándulása Csehország második legnagyobb városába, a 400.000 fős Brno-ba vezetett, mely első bikkre, a cseh Miskolc képét festette magáról. Ám erről majd később. 

Utazásom egy vicces közjátékkal indult, ugyanis sikerült lekésnem a közös vonatot, ugyanis a Déli helyett a Nyugati pályaudvarhoz mentem. Így egyedül kellett a csapat után mennem. Egy röpke 4 órás vonatozás után meg is érkeztem Brno-ba. A látvány elsőre letaglózó volt. Mindenhol hajléktalanok, földön heverő emberek, és rengeteg kosz. Bár ezek a dolgok később kiderült, hozzá tartoznak az itteni városképhez, a város azért bőven megmutatta a maga báját a későbbiekben.

A szállásunk a vár belsejében volt, mondhatni tökéletes helyen, közel a legtöbb látnivalóhoz. Miután lecuccoltunk, kaptunk egy idegenvezetést a városban ahol rengeteg érdekes történetet hallottunk.

Kiderült, hogy Vaclav Havel, aki a Cseh történelem egyik legkiemelkedőbb politikusa, a világ több száz különböző kocsmájában rendelkezik saját székkel, így itt Brno-ban is. Ez egy fajta tisztelgés, ugyanis Havel rendkívül puritán életet élt, és az ország problémás ügyeit érintő szemlyes találkozókat általában egy egy vendéglátó egységben szerette megtárgyalni, így halála után követői, székeket állítottak neki azokon a helyeken ahol valahol járt, hogy bárki le tudjon ülni az ismerősével, megbeszélni ügyes bajos dolgait mint annak idején ő.

De elmentünk a város egyik első órájához, melyen egy kis alak egyedül üldögélt búsan. A története az, hogy a régi időkben, mikor a városban  nagyon kevés óra működött, közkedvelt találkozó hely volt, és sok randevút szerveztek az óra alá. Így az egyedül búslakodó alak aki várja szerelmét egyedül, egyszerrre testesít meg egy beteljesületlen szerelmet, illetve a cseh emberek kitartását, hogy bár úgy tűnik a szerelme sosem jön el, ő mégis kitartóan várja. A legenda szerint, egyszer meg érkezik mellé a várt nő.

A szerelmét szakadatlanul váró hős

Következő szobrunk a Szent Péter templom előtt álló lovas szobor, mely Jost őrgrófnak állít emléket. A legenda szerint a Gróf nagy dumás ember hírében állt, és szerette a nőket, azonban akármennyire szerette őket, nem sikerült utódott nemzenie nekik, így egy idő utánn aljas pletykák kezdtek el terjengeni a gróf úrról, hogy talán nem is a nőkkel van a probléma az ágyban. Lovas szobra monumentalitásával egyszerre igyekszik megtestesíteni a gróf úr nagyot mondását, illetve a vicces tényt impotenciájáról, ugyanis ha épp a tökéletes szögben állunk be a ló alá a fejét bámulva, összetéveszthetetlen látvány fog elénk tárulni.

A szobor alkotója úgy nyilatkozott, ha már életében nem lehetett hatalmas férfiassága,
 az ábrázolásában ezt még visszakaphatja

A következő szobrunk a bíroság épülete előtt foglal helyet, egy emebri alak, aki egy hatalmas kockát emel épp. Amikor a páylázatot kiírták, az volt a cél, hogy egy olyan szobor kerüljön a bíróság elé, amely a jog erejét és az igazsághoz vezető utat szimbolizálja, az alkotó ezt próbálta meg reprezentálni a hatalmas kockával. azonban az útca embere csak ennyit mondott rá: "Sorsszerű hogy a bíroság épülete előtt épp egy sötét alak próbál ellopni egy mosógépet".

A híres mosógép tolvaj a bíróság előtt.

Utolsó szobrunk ezen összeállításban a Brno főterén álló hatalmas fallosz alakú szobor, melyet a helyiek stílusosan csak "cock clock" nak hívnak, ugyanis ez a szobor egy forgó elemekből álló óra, mely különlegessége hogy minden délelőtt 11 órakkor a benne található sínpályán legurul egy üveggolyó, és aki el tudja kapni, az megtarthatja. Ötletes szobor, sajnálatos, hogy a formája nagyobb hírnevet kapott mint az ötletesség amely kitalálásához kellett.

Titeket mire emlékeztet ez a forma?

Ezzel a Brno-i szobor bemutatónk végére is értünk, a kirándulásaink további részelteit a következő részben olvashatjátok, Érdemes lesz kivárni ugyanis egy kriptától atombunkeren át múzeumokkal és egy hajókirándulással tarkított második nap vette kezdetét ezután. Mondanom se kell, jó időben voltunk jó helyen.

Addig is legyetek jók, utazzatok sokat, és kövessétek a Z-szakos blogokat. Puszi.

Kalandozások Szlovéniában 2.

 A szépséges Ljubljana

A Bled-i tó megtekintése után utunk Ljubljanába vezetett, a 2.1 millió lakosú Szlovénia fővárosába, mely a Ljubljanica folyó két oldalán fekszik a Ljubljanai medencében. Érdemes megemlíteni hogy a város nevének eredete a legenda szerint a Ljubezen (szerelem) szóra vezethető vissza, amitt sokan szintúgy mint Párizsra, a szerelem városaként tekintenek Ljubljanára.  Azonban mint minden legendát, ezt is érdemes némi gyanakvással fogadni. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a város neve a "Leubgh" szóból ered, mely hajdanán a hegyet jelölte, amire a későbbi Ljubljanai vár is épült. A szó jelentése "koponya", és valljuk be, a "szerelem városa" jelző sokkal inkább eladható és túrista csalogató történet, mint az hogy a város a "koponya hegyen".

A "koponya" hegyen álló vár ötvözi a régi és új építészeti stílusokat

Miután átvettük a szállás kulcsait és megismerkedtünk a szobatársainkkal, este körülnéztünk a városban és megterveztük a következő napi kirándulásunkat.

A második napunkat ex-történelem szakos hallgatóként néhány templom megtekintésével kezdtük, gyönyörű katolikus székesegyházak és templomok sorakoznak a ljubljanica partjain. Illetve szebbnél szebb hidak melyek átszelik a kis folyócskát, átkelést biztosítva a túlpartra. Sok helyen felsejlik a sárkány, amely mótívum újra és újr visszaköszön sétánk alkalmával. Ez egy másik helyi legendából ered, miszerint a város melletti tóban egy sárkány lakozott, mellyet egy görög királyfi legyőzött, így azóta ez lett a város jelképe.

Bolondozás a Sárkányos hídnál

Ezután a csapat felment megnézni a várat, mellyről a korábbiakban már ejtettünk szót. Kicsi és hangulatos vár benyomását keltette, egy olyan plussz csavarral hogy a romos állapotú várat a modern kor építészeti megoldásaival egészítették ki így egyfajta retro-futurisztikus hatást keltve. Sok vita van abban hogy ha egy régi épített emlék leromlik, az eredeti állapotába kell e visszaállítani, vagy megengedett e belevinni valami újat, ami a mi korunkra jellemző. Ezt meg is hagynánk az okosoknak, mindenesetre, érdemes a várat meglátogatni, nagyon különleges.

A kilátás miatt is megéri felmenni a várba

A várban lévő séta és a szuvenírek megvásárlása után elköltöttem életem egyik legdrágább ebédét, mely amilyen jól nézett ki és finom is volt, legalább annyira volt kevés, de ennyi urizálás még éppen belefért a kirándulásunkba, mégha kis híjján csőd közeli helyzetbe is juttatott.

Ez állítólag valami szlovén nemzeti étel,
ha tudod mi ez, írd meg nyugodtan kommentben

Ezután az este közeledtével egy hatalmas, majd 15 kilóméteres sétát tettünk a városban, gyönyörködtünk a jugoszláv építészet brutalista megoldásain át, a német építészet látható hatásaira a helyi építészetre, illetve egy csodaszép angol kertet is meglátogattunk, azonban ekkor már olyan későre járt, hogy semmi értelme nem lett volna fotózni. Végezetül elnéztünk a kultúrális negyedbe, mely a művészeti megoldásain kívül egy egészen ijesztő élményt is kínált, ugyanis a földön mindenfelé injekciós tűk voltak szétdobálva, és elég ijesztő, szemmel láthatóan nem beszámítható állapotban lévő alakok lófráltak minden felé, így úgy döntöttünk inkább visszatérünk a szállásra, mielőt valami baj történne.

Miután másnap felkeltünk, elindultunk haza. Útközben bár megálltunk Mariborban szétnézni, ezt most nem fogom megosztani veletek, legyen elég csak annyi: egy szuper utazás három napján lettünk túl, ami szuper lehetőség volt mind a barátságunk építésére, mind a kulturális tudásszomjunk enyhítésére.

Az utolsó vidám pillanatok a hazaérkezés előtt.

Ez volt a mi kis kirándulásunk Szlovéniában, remélem a ti kedveteket is sikerült meghoznom hozzá.

Pusztán csak lelkesedés, kíváncsiság, angol tudás és némi készpénz szükséges egy csodálatos hétvége eltöltéséhez. Nem fogjátok megbánni.

Kalandozások Szlovéniában 1.

 Alapítványi kirándulás Ljubljanába

Az elmúlt félévben egy remek lehetőség adódott, ugyanis bár már az első két félév terepgyakorlatai már véget értek, az őszi szünetben az ELTE TTK Hallgatói Alapítványa kirándulást szervezett Ljubljanába, ráadásul kifejezetten hallgatóbarát áron. Így mint egy igazi vérbeli Tétékás.. hátamra kaptam a hátizsákom hogy megcsodáljam a szlovén vidék szépségeit.

A kirándulás 3 napja egy hét órás busz úttal indult, mely során először a festői szépségű Bled-i tóhoz látogattunk el. Én és utazó partnerem Estilla már tűkön ülve vártuk az érkezést, ugyanis mindketten sokat hallottunk már a páratlan kilátásról ami ezen a helyszínen várja az ide tévedő utazókat. Azt kell hogy mondjam hogy nem kellett csalódnunk. Gyönyörűen kirajzolódik a gleccserek által formált tektonikus eredetűhegységrendszer, mely a júliai alpokban terül el.

Lélegzet elállító a kilátás.

Miután kigyönyörködtük magunkat, elkezdtünk egy nagy kört tenni a tó körül mely a legutóbbi jégkorszak alatt keletkezett. Szemünkkel pásztáztuk a környéket ahol sok ismerős növényt és állatot láttunk. Vadkacsák dzsemboriztak a part menit sekély vizekben, Különféle halak mutatták meg magukat mint a tóban gyakran látott csuka, az én személyes szépségdíjjas kedvencem a bodorka, és a sokat sejtető nevű csapó sügér. 

Miután már félúton járhattunk, egy hirtelen ötlettől vezérelve csónakot béreltünk, hogy átevezzünk a Bled-i szigetre, ahol egy csodálatos 17-ik századi Barokk stílusú templom áll. Állítólag gyönyörű freskók díszítik belülről, azonban szegény tanárszakos egyetemistákról lévén szó, most kihagytuk ezt az élményt. Persze egy fagyit azért vettünk ha már ott voltunk, ami a novemberi időjáráshoz elég szokatlan lehetett, és persze olcsó se volt. De az érzés mégis minden eurót megért.

Indulás a Bled-i szigethez

Miután a lányok is kiélvezték az evezés nehézségeit és vissza ebickéltünk a partra, utunkat folytatni szerettük volna a Bled-i várhoz, ami Szlovénia legrégebbi vára. Első írásos említése már egy 1011-es oklevélben megtörtént, azonban történészek szerint, már jóval korábban is állt itt a magaslaton épület. Nagyon sajnáltuk, mert a kilátás innen is fenomenálisnak ígérkezett, azonban nem tett volna jót a napunk további részének ha megpróbálunk felfutni szűkös időnkben erre a nem épp kis magaslatra. Igy egy közös kép elkészítése után visszaindultunk a buszhoz, hogy folytathassuk utunkat Ljubljana, e kicsi de csodálatos ország fővárosa felé.

A két boldog túrázó